Mottó

"Az én dojóimban az emberek kikapcsolódnak. A régi és új tanítványok együtt teáznak, beszélgetnek, és jól érzik magukat." Kobayashi Yasuo

AIKIDO




 Az aikido egy japán harcművészet, stratégiája önvédelmi jellegű, de sokkal több egyszerű önvédelmi technikák halmazánál. Az aikido mögött komoly filozófia és szellemiség van, vagyis fontos a helyes hozzáállás, nem szabad akárkinek megtanítani a technikákat. Jellemzője a békés, harmonikus, ugyanakkor hatékony és eredményes megoldások keresése. Sok stílus és irányzat van, itt arról lesz szó, hogy mi hogyan gondolkodunk az aikidóról. 

 
Az aikidó legfontosabb sajátossága, hogy egy gyengébb fizikumú ember is "legyőzheti" az erősebbet (az aikidóban így nincsenek súlycsoportok). Ugyanakkor a győzelem nem jó szó, mert nem a másik legyőzéséről, elpusztításáról van szó, hanem a támadás lehető legkevesebb energiával történő hatástalanításáról. Vagyis minél kevesebb erővel földre kényszeríteni a támadót. Nem ellenfelek gyakorolnak az edzésen, hanem partnerek. Ez azt jelenti, hogy a támadóra úgy tekintünk, mint egy fontos emberre, akivel sajátos kapcsolatba kerülünk, hiszen segíti a fejlődésünket, a gyakorlást.


Videó az Alapítóról (Ueshiba Morihei, O-sensei)

Az aikidó további sajátossága, hogy nincs verseny. Nem lehet érmeket, kupákat szerezni, hiszen az aikidó tradicionális harcművészet (budo), nem vált versenysporttá, mint több más küzdősport. A legfontosabb cél a folyamatos gyakorlás. Az aikidót nem könnyű megtanulni, hosszú évek gyakorlása szükséges ehhez.
Az aikidóban egyszerre van jelen a dinamizmus és stabilitás, a lágy és kemény jelleg. Nincs erősítés, de nagy állóképességet fejleszt ki, nyújtja az ízületeket, minden izmot átmozgat, hajlékonnyá tesz, fokozza a vitalitást (pl. több 70 év fölötti japán mester edz mindenféle probléma nélkül).
Az edzésen a legfontosabb dolog, hogy vigyázzunk egymásra, ne okozzunk sérülést. Akkor jó, ha mindenki feltöltődik, és úgy jön le a tatamiról, hogy mosolyog, ezt segíti elő a közösség, amely megkönnyíti a beilleszkedést. Így korra, nemre és fizikumra való tekintet nélkül bárki űzheti.
Technikailag az aikidóban feszítéseket, csavarásokat, dobásokat használunk (nem ütéseket és rúgásokat), vagyis elsősorban pusztakezes technikákkal foglalkozunk, de minden edzésen van fegyveres rész is, ahol gyakorló karddal (fakarddal), bottal és (fa)késsel gyakorlunk.
Az aikido gyakorlása során kiemelten nyílik lehetőség a személyiség helyes irányba történő fejlesztésére, a diákok téves, a küzdősportokkal szemben kialakult megítélésének eloszlatására, az agresszió feletti kontroll és az önfegyelem gyakorlására, valamint egy mozgásművészet mint lehetséges önvédelmi forma megismerésére.
Az aikidó mozdulatai a természet erőihez hasonlóan lágyak, ésszerűek és finomak, némi erő alkalmazásával keménnyé és szigorúvá válhatnak. Az aikidó finom és lágy, illetve kemény és szigorú természete miatt bármely korosztálynak megfelel. Minden nem, kortól függetlenül gyakorolhatja.

A 30-40-50 éves korosztály számára kiemelten ajánlott e harcművészet ugyanis, az aikidó technikák rendszeres gyakorlása növeli a testi sérülések elkerülésének esélyét. A szervezetet felkészíti egy esetleges váratlan esemény gyors értékeléséhez és a megfelelő válasz adásához. Az agy és az izmok összehangolt tudatos gyakoroltatása egy idő után automatikussá válik.

Fejleszti az állóképességet, a lábizomzatot, hát, has, karizmokat, ülőizmokat. Az egyensúly fejleszthető, és a légzés illetve a mozgás összhangjának megteremtéséhez is nagyon jó gyakorlatokat tartalmaz az oktatási anyag. 

A magas vagy alacsony vérnyomással rendelkező emberek csak lassan gyakorolják az ő egészségi állapotuknak megfelelő tempóban. Az aikidóban a technikák hatással vannak az egész testre, így a csontokra, gerincoszlopra, izületekre, azokat ezért is kell ezt a mozgássort fokozatosan gyakorolni. Mozgásukban enyhén korlátozottak számára is kiváló rehabilitációs eszköz lehet, javítva egészségi állapotukon. A keletiek azt mondják, az aikidó technikái megtisztítják az ízületeket: azaz olyan módon mozgatjuk meg egymás testrészeit egy edzés folyamán, hogy azok mozgatása pozitív hatást fejt ki az ízületeink, izmaink, csontvázunk és szervrendszereink egészséges működésére. Ezáltal testünk megerősödik, ellenállóbb lesz a betegségekkel szemben, javul az immunrendszerünk, izmainknak-izületeinknek nagyobb rugalmasságot biztosít, még idősebb korban is. Megnövekszik a tüdőnk kapacitása, javul a vérkeringés ez által a kedélyállapotunk, és a különböző testi problémák (derékfájás, izületi fájdalmak) enyhülhetnek, javulhatnak a gyakorlás által.

Az Aikido egy különleges japán harci művészet, amely e művészetek ősi hagyományait ötvözi az ember testi-szellemi fejlődését célzó békés gondolatisággal. Megalkotója Ueshiba Morihei (1883 - 1969) japán mester volt.  
Az Aikido célja az ideális személyiség kialakítása, - egyesítve a testet és a szellemet, erőteljes szellemi és testi edzések által-, valamint egy dinamikus életmód elérése, amely éppúgy magába foglalja a nyugalmat, mint az aktivitást.

Az Aikido az abszolút győzelem elérését tanítja, a harc nélküli filozófia révén. A "harc nélküliség" elve kioltja a személyiség agresszív, verekedős, romboló ösztönét, és átvezeti a teremtő szeretet jegyébe. Az Aikido különleges gondolatisága tehát nem a rombolást, a gyűlöletet, a haragot táplálja, hanem a szeretetet, a barátságot és az összetartást. Az Aikido az erőszak minden formáját elveti, legyen az megokolt (verseny) vagy indokolatlan. Másképp nem különbözne más harcművészetektől és sportoktól, amelyeknél a harcért és a győzelemért pontok járnak.

Ezekkel ellentétben az Aikido nem óhajt versenysporttá válni, a versenyek, és bajnokságok összes formáját ellenzi, beleértve a súlycsoportokra bontást, a megszerzett győzelmek szerinti rangsorolást és a bajnokok díjazását is. Ezek ugyanis fokozzák a személyiség önzését, önközpontúságát és a másik ember semmibe vételét. 
A körkörös mozgásban megvalósuló szabadság és spontaneitás jellemző az Aikido technikáira. A körkörös mozgás hangsúlyozása olyan látványt kelt, mint egy lágyan áramló, koreografált, csiszolt és kifinomult tánc. De ez a körmozgás az aikidóban nem azzal a céllal fejlődött ki, hogy finomítsa ezt a művészetet, vagy hogy kialakítsa a védekezés passzív formáját. A cél eredetileg határozott és támadó jellegű volt: úrrá lenni az ellenfél erején és átvenni az irányítást felette. Az Aikido a következő létfontosságú kérdések megválaszolása kapcsán jött létre:



  • Hogyan győzhetem le a másikat anélkül, hogy bármiféle fegyvert használnék?
  • Mi a legmegfelelőbb forma az ellenfél megfékezésére, anélkül, hogy vakmerő erőszakhoz vagy pszichológiai trükkhöz folyamodnék, megőrizve a budo tisztességét?
  • Mit tehetek, ha szembe találom magam valakivel, aki fizikailag erősebb? 
  • Röviden, hogyan védekezhetünk valaki ellen, aki felettünk áll méretben, fizikai erőben és tapasztalatban?
Az embereknek nem a versenyeken kellene bizonyítani kétes felsőbbrendűségét embertársain, hanem az együttműködést keresve, de önállóan kellene eljutnia a test és szellem összhangjáig, az igazi harmóniáig.




Az AIKIDO szó jelentése, a szótagok értelmezése

"Az Aikido kifejezi a végső lényeget: a természetben jelenlévő spontán mozgást, amelyben benne foglaltatik a ki páratlan ereje." (Ueshiba Kisshomaru)

Az Aikido kifejezésnek számos fordítása, értelmezése létezik. Fordítják a test és a szellem harmóniájának, nevezik az ellent nem állás művészetének. Mint annyi japán szó, ez sem fordítható le egyszerűen a köznapi magyar nyelvre, ezért érdemes írásjelenként megvizsgálni.


Az AI szótag harmóniát jelent. Az Aikido célja a harmónia kialakítása. Harmónia önmagunkkal, a társunkkal, akivel gyakorlunk és harmónia a világgal. Fennkölt, emelkedett szavak ezek, de nem szabad tőlük megijedni. Az Aikido - harcművészet. 


A KI szótag jelentése bővebb magyarázatot igényel. Maga az írásjegy két részből épül fel; a (nagyjából) vízszintes vonal alatti rész a rizsföldeket, a fölötte elhelyezkedő vonalak a rizsföldek fölötti párát jelentik. Ez számunkra nem sokat mond, a keleti embernek azonban a párás levegő a rizsföld fölött magát a megélhetést, az életet jelenti. A szótag eredeti értelmezéséhez képest az évszázadok alatt megváltozott. Mára a KI a mindenben, mindenhol jelenlevő egyetemes életerőt, energiát jelenti. Ugyanarról a dologról van tulajdonképpen szó, amit Kínában CHI-nek, Indiában PRÁNA-nak neveznek.


Kisshomaru sensei szerint: "A KI az alapvető alkotó erő, illetve energia az életben, amely átszövi az időt és a teret."


 A KI irányít minket és mi irányítjuk a KI -t. Ellentmondásnak tűnik, bár nem az. Az érdeklődőknek ajánlom Koichi Tohei sensei nagyszerű könyvét: A Ki a mindennapi életben. (1995 -ben jelent meg, a Mesterek és harci művészetek sorozat IV. köteteként.) 

A japán DO és a kínai TAO szavak jelentése megegyezik. Mindkettő ÚT-at jelent. Ám nem csak azt, amit lábunk koptat, hanem -és jelen esetben inkább- azt is, amelyen járunk, amelyen végighaladva eljutunk valahova; azt az Utat, amely célunkhoz vezet. Most nincs egyéb dolgunk, mint összerakni a cserepeket; a megismert szótagokat. Harmónia, Ki, Út. Értelem szerint, magyar nyelvű mondatot alkotva:  A KI-vel való harmónia útja.